Kanada
Battle Harbour egy olyan hely, ahol az idő nem is annyira megállt, inkább úgy döntött, hogy marad. Egy kis szigeten fekszik Labrador délkeleti partjainál, ez a felújított halászati állomás valaha Labrador partvidékének nem hivatalos fővárosa volt — az a pezsgő központ, ahol minden nyáron százával gyűltek össze halászfamíliák, kereskedők, orvosok és misszionáriusok, hogy begyűjtsék azt a tőkehalat, amely három évszázadon át fenntartotta az egész gazdaságot. Amikor a halászat a 20. század közepén összeomlott, a közösséget áthelyezték, az épületeket pedig a sós szélre és a jégre hagyták. Ami ma áll, az Kanada egyik legfigyelemreméltóbb örökség-helyreállításának eredménye: egy élő múzeum, amelyben a lambériás üzletek, sóházak, rakpartok és lakóházak élénk piros, fehér és sárga színekben pompáznak, a labradori népi építészet jegyében, mindez pedig egy olyan partvonal hátterében, amely olyan markáns, fátlan szépséggel bír, hogy szinte egy másik földtörténeti korszakhoz tartozik.
A felújított település egy gránitszigeten fekszik, amelyet egy keskeny, hideg és sötét vízű csatorna, az úgynevezett tickle választ el a Labrador-félsziget szárazföldjétől. Az épületek kézzelfogható részletességgel mesélik el a tőkehalászat történetét: a kereskedő háza gondosan helyreállított berendezéseivel, a sótároló épületek, ahol a nyári fogást tartósították, valamint a Marconi vezeték nélküli állomás, ahonnan Dr. Wilfred Grenfell – Labrador legendás orvosi misszionáriusa – küldte üzeneteit a külvilágnak. Grenfell jelenléte itt meghatározó; innen, Battle Harbourból indította el pályafutását, amely során elszigetelt tengerparti közösségek egészségügyi ellátását hozta el, és a kórház valamint a lakóépület a legmeghatóbb kiállítások közé tartoznak. Az értelmezés bensőséges és személyes, idegenvezetők által zajlik, akiknek saját családjaik is részei voltak a közösség történetének.
A Battle Harbour-i étkezések közösségi események, melyeket a felújított konyhában szolgálnak fel, és kizárólag azokon az összetevőkön alapulnak, amelyek generációk óta táplálják Labrador népét. A sózott tőkehal természetesen kiemelt szerepet kap — hagyományos módokon készítve, a halpogácsától a brewis-ig (kemény kenyér, amelyet áztatnak, majd sózott hallal és sertészsírral tálalnak). A helyiek által bakeapple-nek nevezett felhőszeder a környező lápvidékekről gyűjtött, és lekvárként vagy desszertekben szolgálják fel, savanykás, mézszerű íze pedig páratlan a délebbi régiókhoz képest. A fogolybogyós pite, a fókaláb pite (egy labradori különlegesség) és a frissen fogott char teszik teljessé azt a konyhát, amely elválaszthatatlan a tájtól. A tea erősen és gyakran kerül felszolgálásra, ahogy azt Labradorban már az első kereskedők is tették, akik St. John’s-ból hozták északra.
A Battle Harbour körüli természeti környezet nyers, elemi és mélyen lenyűgöző szépségű. Minden tavasszal jéghegyek sodródnak dél felé a Labrador-áramlattal, hatalmas ősi jégtornyok, amelyek csendben suhannak el a település mellett. Humpback és minke bálnák táplálkoznak a tápanyagban gazdag part menti vizekben, míg delfinrajok versenyeznek a hajók mellett az apró szigetek közötti csatornákban. A Labrador-part észak felé nyúlik egy megszakítás nélküli gránitfokok, védett kikötők és hatalmas karibu puszták vonalában. Fekete medvék és sarki rókák lakják a szárazföldet, míg a parttól távolabb fekvő szigeteken lundák, csőrös szarkák és közönséges szarkák költenek. Tiszta éjszakákon az északi fény gyakran megvilágítja az eget, és a csend olyannyira teljes, hogy az egyetlen hallható hang a víz lágy csobbanása a móló oszlopainál.
A Seabourn és a Viking hajótársaságok a kanadai expedíciós és Atlanti-parti útvonalaikon is felveszik a Battle Harbour-t, elismerve azt Észak-Amerika egyik legautentikusabb örökségi helyszíneként. A megközelítés Zodiac csónakkal vagy a hajó tenderével történik, mivel nincs mélyvízi kikötő. A látogatási szezon rövid—júliustól szeptemberig tart—amikor a jég elolvadt, és a felújított épületek személyzettel működnek és nyitva állnak. A felújított szálláshelyeken való éjszakázás független utazók számára is lehetséges, de ezt jó előre kell lefoglalni. Battle Harbour nem a hagyományos értelemben vett luxus helye; itt a luxus újradefiniálódik, mint a mesterkéltség hiánya—ahol a lepattogzó festék, a nyikorgó padlódeszkák és a végtelen horizont összjátéka egy kísérteties, megmásíthatatlanul autentikus élményt teremt.