Franciaország
Magasan a Dordogne folyó kanyarulatánál, ahol a víz lassan és zöldesen hömpölyög a dióligetekkel és mészkősziklákkal szegélyezett völgyben, a Chateau de Beynac egy meredek sziklafalhoz tapad, mint egy kőből faragott sas, amely birodalmát kémleli. Ez a 12. századi erődítmény — Perigord öt báróságának egyike, és stratégiai kincs, amelyért háromszáz éven át angol és francia királyok vívtak harcot a Százéves Háború idején — olyan domináns helyet foglal el, hogy maga Oroszlánszívű Richárd ostromolta meg 1189-ben. Beynac-et-Cazenac falu, amely a Plus Beaux Villages de France közé van sorolva, a vár alatti sziklafalról aranyszínű kőházak, meredek utcácskák és virágokkal díszített teraszok kavalkádjaként omlik alá, amelyek alig változtak a középkor óta.
A Beynac-kastély Franciaország egyik legjobban megőrzött középkori erődítménye. A 12. századból származó donjonja szigorú katonai nagyszerűséget sugároz — hatalmas kő kandallók, nyílászáróként szolgáló nyílások, valamint egy salle des Etats, ahol valaha a Périgord négy bárója gyűlt össze, hogy gyakorolja a feudális igazságszolgáltatást. A csúcson található panorámás terasz az egyik legünnepeltebb kilátást kínálja Délnyugat-Franciaországban: a Dordogne folyó kanyarogva halad alatta, mezők és erdők mozaikján át, miközben az ellentétes parton álló, az Angolok által a Százéves Háború idején birtokolt Castelnaud rivális erődítmény fenyegetően tekint le. E két kastély vizuális párbeszéde, melyek úgy néznek egymásra a folyó két partján, mint sakkjátékosok, egyetlen pillantásban foglalja össze az évszázadokon átívelő angol–francia konfliktust.
A Perigord Noir — a „Fekete Perigord”, nevét sűrű tölgyerdőiről kapta — Franciaország egyik legkiválóbb gasztronómiai régiója, és Beynac konyhája ezt az örökséget bűntudat nélküli gazdagsággal tükrözi. A foie gras, amelyet a környező farmokon kukoricával hizlalt kacsákból készítenek, mi-cuit (félkész) állapotban szolgálják fel fügelekvárral, vagy serpenyőben megpirítva, egy saláta perigourdine tetején, amely diót, kacsa konfitáltat és mesclun salátakeveréket tartalmaz. A szarvasgombák — Perigord fekete gyémántjai — az egész téli betakarítási szezonban illatosítanak mindent, az omlettektől a tésztákig. A dióolaj, amelyet a folyópartokat árnyékoló fákból sajtolnak, salátákat öltöztet egy olyan diós intenzitással, amelyet a szupermarketek olajai nem érhetnek el. Bergerac helyi borai, különösen Monbazillac édes fehérborai, tökéletes kísérői a régió féktelen konyhájának.
A beyñaci folyami kirándulások a Dordogne egyik legelbűvölőbb élményei közé tartoznak. A hagyományos gabarre hajók — lapos fenekű bárkák, amelyek egykor hordókat és faanyagot szállítottak a folyón lefelé — ma már utasokat visznek gyengéd sétahajózásokra, miközben a Castelnaud, Marqueyssac és Fayrac kastélyai mellett haladnak el, amelyek mind a vízről láthatóak, egy középkori sziluettek sorozataként. A Les Eyzies őskori barlangjai, ahol először fedezték fel a Cro-Magnon maradványokat, a folyó felső szakaszán találhatók, míg a tökéletesen megőrzött Domme bastide városa — egy 13. századi megerősített dombtetői település — a völgyre néz a déli parton.
Beynac-et-Cazenacot a Tauck látogatja a Dordogne folyó menti és szárazföldi útvonalain. A legszebb látogatási időszak májustól októberig tart, szeptember és október pedig különösen élvezetes, hiszen ekkor zajlik a diószüret, az első szarvasgomba piacok, és a Dordogne völgye az őszi borostyán és réz árnyalataiban pompázik — egy olyan táj, amely mintha kifejezetten a festők örömére lett volna megkomponálva.