Grönland
Aapilattoq, egy keskeny fjord sziklás partjához tapadva Délkelet-Grönlandon, egy olyan település, amely annyira kicsi és annyira távoli, hogy létezése maga lázadásnak tűnik az északi sarkvidék elemei ellen. Körülbelül száz inuit lakosával ez a falu — amely csak helikopterrel vagy hajóval közelíthető meg, és nincs út, amely más közösségekhez kapcsolná — a hagyományos grönlandi élet egyik utolsó bástyáját képviseli, ahol a megélhetési vadászat és halászat nem kulturális nosztalgia, hanem mindennapi szükségszerűség.
A környezet rendkívül drámai. Aapilattoq egy keskeny peremen fekszik a Prince Christian Sound vizei és a Grönland belsejének nyolcvan százalékát borító hatalmas jégtakaró között. A gleccserek jéghegyeket törnek le a környező fjordokba, melyek mennydörgő hangja visszhangzik a hegyoldalakról, miközben a vizek a lebegő jég kék és fehér tükröződésével csillognak. Nyáron a környező domboldalak az északi sarkvidéki vadvirágok — lila szaxifrágia, sárga mák és gyapjúsás — pompájában törnek elő, egy elképzelhetetlen lágyaságot teremtve a kemény ásványi táj ellenében.
Az élet Aapilattoqban évszázadok óta fenntartja a délkelet-grönlandi inuit közösségek hagyományos mintáit. A vadászok kis csónakokból üldözik a fókákat és halakat, jártassággal navigálva a jéghegyek között. Télen kutyaszánok szelik át a befagyott fjordokat. A falu élénk színű fa házai — a hagyományos grönlandi palettán, vörös, kék, sárga és zöld árnyalatokban festve — vidám kontrasztot alkotnak az egyszínű sarki tájjal. Egy kis templom, egy iskola és egy vegyesbolt alkotják a település közösségi infrastruktúráját, bár az ellátmány a jégmentes hónapokban hajóval érkezik, rendszertelenül.
A környező Prince Christian-szoros az egyik leglenyűgözőbb vízi út az Északi-sarkkörön belül. Ez a keskeny csatorna — néha mindössze ötszáz méter széles — hatalmas hegyek és monumentális gleccserek között kanyarog mintegy száz kilométeren át, szinte túláradó látványosságot teremtve. A felfedező hajók akkor haladnak át a szoroson, amikor a jégviszonyok engedik, utasaik pedig ámulatba ejtve hallgatnak a táj monumentális szépsége előtt. A tágabb régió Grönland egyik legtisztább érintetlen vadonját foglalja magában, beleértve a Tasermiut-fjordot — amelyet gyakran az „Északi-sarki Patagóniaként” emlegetnek drámai gránittornyai miatt —, valamint hatalmas, lakatlan partszakaszokat, ahol jegesmedvék, sarki rókák és jávorszarvasok barangolnak.
Aapilattoq kizárólag expedíciós hajók által látogatott, az utasok általában Zodiac csónakokkal szállnak partra rövid falulátogatásokra, amikor az időjárás és a jégviszonyok engedik. A látogatási szezon rendkívül szűk — júliustól szeptember elejéig tart — amikor a fjordok hajózhatóak, és a hőmérséklet öt és tíz Celsius-fok között mozog. A közösség kicsi, a látogatásokat érzékenységgel és tisztelettel kell végezni. Aapilattoq nem turisztikai célpont a hagyományos értelemben; egy ablak egy olyan életmódra, amelyet a modern világ szinte teljesen eltörölt, itt őrizve meg az elszigeteltség által, amely egyben megközelíthetetlenné is teszi.