Indonézia
Messze az indonéz turizmus jól ismert útvonalaitól, a Buru-sziget emelkedik ki a Banda-tengerből az észak-malukui tartományban — egy hegyvidéki, sűrű erdőkkel borított földdarab, amely körülbelül Bali méretű, mégis szinte teljesen ismeretlen a külvilág számára. Ez Indonézia egyik legeldugottabb lakott szigete, ahol az őserdő még mindig beborítja a magaslatokat, endemikus madárfajok énekelnek a lombkoronából, és a kevés tengerparti település évszázadok óta fennálló hagyományokra épülő életmódot őriz.
Buru modern történelme egy komor fejezetet hordoz, amely paradox módon hozzájárult irodalmi hírnevéhez. Suharto korszakában a sziget politikai börtönként szolgált, és itt írta a nagy indonéz író, Pramoedya Ananta Toer a híres Buru kvartettet — négy regényt, amelyeket szóban fogalmazott meg és a többi fogoly memorizált, mielőtt papírra vetették volna őket. A táborhelyeket nagyrészt visszahódította az erdő, de az irodalmi örökség fennmaradt, és intellektuális jelentőséget kölcsönöz a szigetnek, amely meghaladja annak ismeretlenségét.
A sziget természeti gazdagsága figyelemre méltó. Buru otthont ad több endemikus madárfajnak, köztük a titokzatos Buru ütőfarkú madárnak és a Buru hegyi galambnak, így különösen vonzó célpont a komoly madármegfigyelők számára. A belső fennsíkok, amelyek a Gunung Kapalat Mada csúcsán több mint 2700 méter magasra emelkednek, rendkívüli botanikai gazdagságú hegyi felhőerdőkkel borítottak. A part menti vizek egészséges korallzátonyokat táplálnak, a sziget folyói — különösen a Wai Apu — kristálytiszta vizükkel érintetlen erdőkön keresztül folynak, lehetőséget kínálva kajakozásra és a vadon élő állatok megfigyelésére.
Namlea, a sziget fővárosa az északkeleti parton, a legtöbb látogató belépési pontja. Ez egy szerény település alapvető szolgáltatásokkal, élénk reggeli piaccal, ahol friss halat és trópusi terményeket kínálnak, valamint barátságos lakossággal, amely maláj, ambonéz és őslakos buru örökség keverékéből áll. A belső vidéki hagyományos falvak az animista szokásokat az iszlám és a kereszténység mellett őrzik, és ezeknek a közösségeknek a tiszteletteljes látogatása valóban ritka kulturális élményeket nyújt.
A Buru szigetét felkereső expedíciós hajók általában Namlea közelében vagy a part menti védett öblökben horgonyoznak, és tenderhajókat használnak a partra jutáshoz. A szigeten nincs hivatalos kikötői terminál, az infrastruktúra pedig minimális, ami éppen az teszi vonzóvá az expedíciós utazók számára. Az októbertől márciusig tartó száraz évszak egybeesik a Banda-tenger térségének nyugodtabb vizeivel, bár Buru egyenlítői fekvése miatt az év minden szakában meleg és magas a páratartalom. A látogatóknak fel kell készülniük az alapvető körülményekre és az igazi kalandra — ez a felfedezés legőszintébb formája.