Indonézia
A Sulawesi déli Flores-tengeren egy hatalmas korallatoll-csillagzat emelkedik a mélykék vízből — Taka Bonerate, a világ harmadik legnagyobb atollkomplexuma és Indonézia egyik legérintetlenebb tengeri vadonjának otthona. 1992-ben nemzeti parkká nyilvánították, és több mint 530 000 hektárnyi óceánt ölel fel ez a rendkívüli tengerparti táj, amely sekély lagúnákból, korallfalakból és apró homokszigetekből áll, és Délkelet-Ázsia egyik utolsó érintetlen zátonymerülési határvidékét képviseli.
A Taka Bonerate név a bugi nyelvből ered, nagyjából úgy fordítható, hogy „korall halmozódik a homokra” — egy költőien pontos leírása az atoll szerkezetének. A komplexum egy hatalmas zátonyfallal körülvett sekély lagúnából áll, amelyet foltos zátonyok és mintegy huszonegy apró sziget tarkít, melyek többsége lakatlan. A zátonyszerkezet külső szélein drámai mélységbe zuhan, mély óceáni csatornákba, ahol pelagikus fajok járőröznek a kék ürességben. Ez a sekély zátonyi élőhely és a mélytengeri közelség kombinációja rendkívüli biodiverzitás feltételeit teremti meg.
A tengeri biológusok több mint 240 korallfajt és több mint 500 zátonyhal-fajt dokumentáltak a park határain belül, emellett jelentős zöld- és teknőstetű teknős-, manta rája- és több cápafaj-populáció is él itt. A sekély lagúnák korallkertjei különösen lenyűgözőek — hatalmas Acropora korallasztalok terülnek el minden irányban, ágai alatt színes anthias-, damselfish- és pillangóhal-felhők rejtőznek, egy igazi színkavalkád. A külső zátonyfalszakaszok még drámaibb találkozásokat kínálnak, ahol napóleonhalak, barrakudák rajai és időnként kalapácsfejű cápák bukkannak fel a mélységből.
A zátony néhány lakott szigete a Bajau és Bugis halászközösségek otthona, akik évszázadokra visszanyúló tengeri hagyományokkal rendelkeznek. Ezeket az embereket néha „tengeri nomádoknak” nevezik, bár többségük ma már állandó falvakban él, a zátony lapos részein épített cölöpházakban. A zátony ökoszisztémájának mélyreható ismerete figyelemre méltó, és a falulátogatások során zajló kulturális cserék bepillantást engednek egy olyan tengeri életmódba, amely a modern korban gyorsan változik.
A Taka Bonerate csak élőhely-hajókkal és expedíciós körutazó hajókkal érhető el, a legközelebbi repülőtér a Selayar-szigeten található, ahonnan további hajóátlépés szükséges. A park távolsága egyszerre a legnagyobb kihívás és legértékesebb kincse — a zátonyok itt olyan állapotban maradtak fenn, amely már nagyrészt eltűnt a könnyebben megközelíthető indonéziai búvárhelyekről. A legideálisabb látogatási időszak a nyugodt évszak márciustól májusig, valamint októbertől novemberig tart, amikor a víz átláthatósága meghaladhatja a harminc métert, és a tengerek elég nyugodtak ahhoz, hogy a kis hajós kirándulások kényelmesek legyenek.