Lecce

Olaszország napfényes sarkában, a turistaáradatoktól távol, mint Róma, Firenze és Velence, Lecce Dél-Európa egyik nagy építészeti csodájaként hirdeti magát. Ez a Puglia szívében fekvő, kilencvenötezer lakosú város a „Dél Firenzéje” néven ismert — egy cím, amely bár kissé elcsépelt, mégis megérdemelt, hiszen rendkívüli koncentrációban található itt barokk építészet, amelyet a helyi pietra leccese nevű, mézszínű mészkőből faragtak. Ez a kő olyan puha, amikor bányásszák, hogy a mesterek fából faraghatónak érzik, ugyanakkor idővel megkeményedik, és a mediterrán napfényben borostyánként ragyogó felületet alkot.

Lecce történelmi belvárosa a barokk bőség mesterműve. A Santa Croce-bazilika, amelynek homlokzatának elkészítése több mint egy évszázadon át tartott, faragott angyalkák, mitikus lények, virágok és gyümölcsök kavalkádja, amely inkább egy kőbe örökített hallucinációnak tűnik, semmint építészetnek. A Piazza del Duomo — egy zárt tér, amelybe keskeny átjárókon keresztül lépünk be, így egy színházi hatású felfedést teremtve — ad otthont a Katedrálisnak, a Püspöki Palotának és a Szemináriumnak, egy színpadi nagyszabású együttesként. Minden egyes templom, palota és középület az óvárosban mintha évszázados díszítő találékonysági versenyben mérkőzne, így Lecce az egyik leglátványosabb kisvárossá válik Olaszországban.

A barokk alatt rejtőzik a római Lecce, amely felfedezésre vár. A város római amfiteátruma, amelyet véletlenül tártak fel 1901-ben a központi Piazza Sant'Oronzo felújítása során, tizenötezer néző befogadására képes, és még ma is nyári előadások helyszíne. A piazza közepén álló római oszlop egykor az Appiai út végét jelölte, amely Rómából vezetett ide. A Faggiano Múzeum, egy magánlakás, ahol a restaurálás során véletlenül rétegről rétegre tárult fel a történelem — középkori, római, messzápiai — egészen az alapkövekig, bensőséges és szinte komikusan gazdag régészeti élményt nyújt.

Lecce kulináris identitása a Salento régió rendkívüli mezőgazdasági gazdagságában gyökerezik. Puglia több olívaolajat termel, mint bármely más olasz régió, és a helyi konyha — amely erre az olajra, valamint friss zöldségekre, tengeri herkentyűkre és kézzel készített tésztákra épül — az ország egyik legkielégítőbbje. Az orecchiette retekzölddel, a rustico leccese (leveles tészta, melyet mozzarella, paradicsom és besamel töltelékkel töltenek meg), valamint a pasticciotto (krémmel töltött sütemény, amely Lecce reggeli rituáléja) a helyi tökéletességet képviselik. A környező vidéket ősi olajfaligetek és a Negroamaro és Primitivo borokat termelő szőlőültetvények borítják, amelyek felfedezésre csábítanak.

Lecce könnyen megközelíthető a brindisi (harminc perc) vagy bari (kilencven perc) kikötőkből, és saját kis repülőtere is van, amely kapcsolatokat biztosít Olaszország nagyobb városaival. A várost legjobb gyalogosan felfedezni — a centro storico kompakt és gyalogosbarát, minden sarkon új felfedezések várnak. Az optimális látogatási időszak áprilistól júniusig, valamint szeptembertől októberig tart, amikor a hőmérséklet kellemes, és a város kevésbé zsúfolt, mint az augusztusi olasz nyári szünet idején. Lecce megjutalmazza azokat az utazókat, akik délre merészkednek — egy rendkívüli szépségű város, amely minden nehézség ellenére frissítően őszinte marad.