Mexikó
Tizenkét kilométerre a Baja California Sur csendes-óceáni partjától, a tápanyagban gazdag vizeken, ahol a hideg kaliforniai áramlat találkozik a melegebb trópusi tengerekkel, fekszik Isla Natividad, egy apró, szélfútta sziget, melynek halászati szövetkezete nemzetközileg elismert mintává vált a tengeri megőrzés és a fenntartható erőforrás-gazdálkodás terén. Ez az alig ötszáz lakosú sziget példázza, hogy a helyi közösségek, ha megkapják a megfelelő eszközöket és ösztönzőket, hatékonyabban képesek megóvni a tengeri ökoszisztémákat, mint a távoli kormányok — egy olyan tanulság, amely messze túlmutat ezen a csendes-óceáni térségen.
Az Isla Natividad halászati szövetkezet Mexikó egyik legtermékenyebb abalone- és homárhalászatát irányítja, egy tengeri rezervátumokból, rotációs halászatból és tudományos megfigyelésből álló rendszer segítségével, amely évtizedek óta egészséges populációkat tart fenn, miközben fenntartható megélhetést biztosít a sziget családjainak. A környező vizek, melyeket a Vizcaíno Bioszféra Rezervátum részeként ismernek el (egy UNESCO Világörökségi helyszín), lenyűgöző sűrűségű és egészségű hínárerdőket rejtenek – hatalmas hínárból álló víz alatti katedrálisokat, amelyek a tengerfenéktől a felszínig nyúlnak, lombkoronájuk pedig olyan ökoszisztémát védelmez, amely bármely trópusi zátony sokszínűségével és termelékenységével vetekszik.
Az Isla Natividad körüli tengeri környezet minden szempontból rendkívüli. A hideg és meleg áramlatok találkozása olyan feltételeket teremt, amelyek egyszerre támogatják a mérsékelt égövi fajokat — mint az elefántfókák, kikötői fókák és kaliforniai tengeri oroszlánok — valamint a trópusi látogatókat, köztük a mantarájákat, bálnacápákat és tengeri teknősöket. A hínárerdők mintegy nyolcszáz tengeri gerinctelen fajnak nyújtanak menedéket, míg a sziklás zátonyokat tengeri szivacsok, tengeri csillagok és az a kagylófaj borítja, amely az sziget gazdasági alapját képezi. December és április között a szürke bálnák évente közel haladnak el a sziget mellett vándorlásuk során, és a púpos bálnák egyre gyakoribb vendégek.
A szigeti életet a tenger és a szél irányítja. A település a sziget szélárnyékos oldalán csoportosul, szerény házaival, iskolájával és szövetkezeti létesítményeivel, amelyek a védett kikötő felé néznek, ahol a halászpángák horgonyoznak. Nincsenek szállodák, éttermek vagy turista infrastruktúrák — a látogatók, akik expedíciós hajóval vagy magáncsónakkal érkeznek, a szövetkezet vendégei, általában part menti látogatásokra hívják őket, amelyek magukban foglalják a természetvédelmi program ismertetését, búvárkodást a barna algás erdőkben, valamint találkozásokat az elefántfókákkal, amelyek a sziget szélárnyékos partjain költenek.
Az Isla Natividad hajóval érhető el a Baja California partján fekvő Bahía Tortugasból, vagy Zodiac csónakkal az expedíciós körutazó hajókról, amelyek a félsziget csendes-óceáni partvidékét fedezik fel. A legjobb látogatási időszak októbertől májusig tart, amikor az időjárási viszonyok a legkiszámíthatóbbak, és a szürke bálna vándorlása zajlik. A sziget természetvédelmi sikertörténete intellektuális dimenziót ad a természeti szépséghez — az itteni látogatás nem passzív turizmus, hanem találkozás egy olyan közösséggel, amely megtalálta a módját, hogy virágozzon, miközben védi az óceánt, amely fenntartja.