Mexikó
Puerto Madero Mexikó Csendes-óceáni partjának legdélibb szakaszát foglalja el, ahol Chiapas állam Guatemala határával találkozik egy mangroveerdőkkel szegélyezett lagúnák, garnélarákfarmok és széles, pálmafákkal övezett tengerpartok tájában, amelyek a nyílt Csendes-óceán felé néznek, tükrözve a régió lassú, nyugodt életstílusát. Maga a kikötő — egy kis kereskedelmi és halászkikötő — Chiapas tengeri kapujaként szolgál, Mexikó legkulturáltabb és földrajzilag legdrámaibb államának bejárataként, melynek maja romjai, gyarmati városai és felhőerdői csak néhány órányira fekszenek a párás tengerparti síkságtól.
Puerto Madero közvetlen környezetét a víz határozza meg. Az Encrucijada Bioszféra Rezervátum, Mexikó egyik legfontosabb vizes élőhelye, 144 868 hektár mangrove erdőt, időszakos mocsarakat és part menti lagúnákat véd, amelyek létfontosságú élőhelyet jelentenek vonuló madarak, fészkelő tengeri teknősök és a brakkvizes vízi utakat ősi türelemmel járőröző kajmánok számára. A mangrove csatornákon tett hajókirándulások egy rendkívüli biológiai gazdagságú világot tárnak fel: a rezervátumban regisztrált 294 madárfaj között megtalálhatók a rózsaszín kanalasgémek, a fakó gólyatöcsök és a lenyűgöző frigate madár, amelynek felfújt vörös torokzacskója különleges látványt nyújt, miközben a mangrove gyökérrendszerek fiatal halaknak, rákoknak és a helyi halászatot támogató garnéláknak nyújtanak menedéket.
Puerto Madero kikötőjének igazi kincsei a szárazföld belsejében rejlenek. Tapachula, a régió fővárosa, mindössze 30 kilométerre északra, egy virágzó kávé- és kakaóváros, melynek Soconusco régiója Mexikó legkiválóbb egyetlen eredetű csokoládéit termeli — az ősi maja kultúra a kakaót az istenek eledelének tekintette, és a Tapachula közelében található Izapa régészeti lelőhely őrzi a maja teremtésmítosz egyik legrégebbi ismert ábrázolását. Még mélyebben a szárazföldön, a koloniális San Cristóbal de las Casas városa, amely 2200 méter magasan fekszik a Chiapas-fennsíkon, Mexikó egyik legelbűvölőbb települése — macskaköves utcái, barokk templomai, valamint a Tzotzil és Tzeltal maja közösségek egy rendkívüli mélységű kulturális élményt teremtenek.
A chiapasi konyha Mexikó legváltozatosabb és nemzetközileg legkevésbé ismert regionális gasztronómiai hagyománya. A tamales de chipilín — gőzölt kukoricatészta, amelyet az őshonos chipilín gyógynövénnyel és sajttal töltenek meg — az állam jellegzetes fogása, amelyet piacokon és utcai sarkokon árulnak a régió egész területén. A cochito horneado (lassan sült sertéshús, amelyet egy összetett recado fűszerkeverékkel ízesítenek, amely szárított chilipaprikából, gyógynövényekből és achiotéból áll) a Chiapas partvidék ünnepi étke, míg a tascalate — egy hideg ital, amely pirított kukoricából, kakaóból, achiotéból és fahéjból készül — a prehispán italhagyomány legízletesebb megtestesítője. A Soconusco kakaó, amelyet Tapachula kisüzemi csokoládéműhelyeiben dolgoznak fel, rendkívüli összetettségű táblás csokoládékat eredményez, amelyek egyre nagyobb elismerést nyernek a nemzetközi kézműves csokoládé világában.
Puerto Madero kikötői létesítményei képesek fogadni a luxushajókat, az utasok pedig szervezett kirándulásokra szállhatnak partra Chiapas belső vidéke felé. A legideálisabb időszak a látogatásra a száraz évszak novembertől áprilisig, amikor a hegyvidéki úti célokhoz vezető utak a legmegbízhatóbbak, és a tengerparti páratartalom is a legkellemesebb. Az esős évszak májustól októberig tart, amikor délutáni zivatarok tarkítják az időjárást, és a táj buja zöldbe borul, ám a tengerparti alacsonyabb területeken áradások is előfordulhatnak. A hajóutazók számára Puerto Madero egy szokatlan, mégis gazdagon megajándékozó kaput jelent Mexikó egyik legkulturálisabb és ökológiailag legjelentősebb régiójához.