Prion-sziget

A South Georgia északi partján, az Isles-öbölben, ahol a gleccserekkel borított csúcsok lejtőkké szelídülnek, melyeket tussock fű borít, és amelyek a Déli-óceán jeges vizébe érnek, a Prion-sziget egy kompakt, gazdag élővilágú kikötőhelyként emelkedik ki. Ez a kis, kerekded sziget—alig egy kilométer hosszú—jelentős fészkelőhelye a bolyongó albatrosznak, a legnagyobb repülő madárnak a Földön, amelynek több mint három méteres szárnyfesztávolsága és tíz kilogrammot meghaladó súlya az egyik leglégi szempontból legkevésbé valószínű lényévé teszi a természetben.

A Prion-sziget látogatásának élménye a kiemelt sétány köré épül, amely a tussock fű között kanyarog, és megfigyelőpontokhoz vezet, ahonnan rálátás nyílik az albatroszok fészkelőhelyére. Decembertől márciusig a kifejlett madarak egyedül ülnek fészkeiken, egyetlen tojást kotlanak vagy a frissen kikelt fiókákat gondozzák, miközben párjuk több ezer kilométert repül a Déli-óceán felett, hogy táplálékot hozzon. A pár nélküli madarak udvarlási rituáléi — bonyolult szertartások, melyekben csőrcsattogtatás, az ég felé mutatás és kölcsönös tollászkodás szerepel — közvetlen közelről, méltóságteljes eleganciával zajlanak, ami mélyen megindító. A vándoralbatrosz életre szóló párkapcsolatot köt, és csak kétévente költ, minden egyes szaporodási ciklusba több időt fektetve, mint szinte bármely más madárfaj.

A tágas Bay of Isles lélegzetelállító hátteret nyújt a Prion-sziget felfedezéséhez. A öböl nevét számos apró szigete és sziklás szigetei után kapta, ám valódi karakterét a környező hegyek adják—melyek még nyáron is hóborította csúcsokkal büszkélkednek—valamint a hatalmas gleccserek, amelyek közvetlenül a védett vizekbe törnek. A Prion-szigeten sikeresen kiirtották az egereket, így megjelentek a dél-georgiai pipik, az egyetlen énekesmadarak a szubantarktiszi térségben. Óriás petrelek, dél-georgiai csőrös récék és antarktiszi sirályok gazdagítják a madárvilágot, amely minden pillanatot megéri, amikor az eget fürkészed a bozótos felett.

Az Isles-öböl tengeri környezete gazdag élővilágnak ad otthont. A szőrmókfókák, melyek populációja a tizenkilencedik századi vadászat szinte teljes kipusztulását követően drámai módon helyreállt, a part mentén szaporodnak, és a tenyészidőszakban területvédők és agresszívek lehetnek — a látogatóknak óvatosan kell közlekedniük a partra vetett állatok között. Az elefántfókák a partokat foglalják el, bőgő, területvédő vitáik állandó hangulatot teremtenek. A parttól távolabb a vízben a púposhátú bálnák a krillben gazdag áramlatokban táplálkoznak, és időnként orka-csapatok járőröznek az öbölben, fókák zsákmányát keresve. A szigeteket szegélyező hínármezők gazdag partközeli ökoszisztémát hoznak létre, mely a sétányról is jól megfigyelhető.

A Prion-szigetet kizárólag a Déli-óceánban közlekedő expedíciós hajók látogatják, a hozzáférést pedig szigorúan korlátozzák az érzékeny albatrosz-fészkelő kolónia védelme érdekében. A sziget november 20. és január 7. között zárva tart a látogatók előtt, hogy elkerüljék a zavaró hatásokat a kritikus korai kotlási időszakban. Így a látogatási szezon január elejétől márciusig tart, január és február pedig a legkedvezőbb időjárást és a legaktívabb fiókanevelési időszakot kínálja. A partraszállás Zodiac csónakkal történik egy sziklás parton, és a kötelezően használandó pallósétány biztosítja, hogy a tussock élőhely és a fészkelőhelyek védve legyenek a gyalogos forgalomtól. A csoportok létszáma szigorúan korlátozott, és a szárazföldön töltött idő általában egy-két óra.