Saint Paul-sziget

A Bering-tenger jeges vizéből emelkedve, az Aleut-szigetektől 300 mérfölddel északra, közelebb Oroszországhoz, mint Alaszka szárazföldjéhez, Saint Paul-sziget az Egyesült Államok egyik legelhagyatottabb lakott helye, és az északi félteke egyik legelbűvölőbb vadállatvilági úti célja. Ez a vulkanikus sziget, a Pribilof-szigetcsoport legnagyobbika, mintegy 450 fős egész éves közösséget támogat — elsősorban aleut (Unangan) lakosokat —, és otthont ad a világ legnagyobb északi pézsmatulok-kolóniájának, valamint lenyűgöző méretű tengeri madártelepeknek.

A sziget története a kizsákmányolás és a túlélés szövevényes fonalába fonódik. Az orosz prémkereskedők 1786-ban fedezték fel a Pribilof-szigeteket, és azonnal megkezdődött a pézsmatulokok szisztematikus begyűjtése, az aleut vadászokat és családjaikat rabszolgasorba taszítva a mészárlás végrehajtására. Az Egyesült Államok ezt a sötét vállalkozást az 1867-es alaszkai vásárlással örökölte, és a kereskedelmi prémvadászat 1984-ig folytatódott. Ma a pézsmatulokok csodálatosan felépültek — mintegy egymillió állat tér vissza minden nyáron, hogy a sziklás partokon szaporodjon, egy olyan természeti látványt teremtve, amely méretében és intenzitásában vetekszik Kelet-Afrika nagy vándorlásaival.

Saint Paul szigetén nincsenek éttermek a hagyományos értelemben, ám a közösség tengeri kapcsolata rendkívüli minőségű táplálékot kínál. A környező vizekből fogott lepényhal, tőkehal és lazac mellett a közeli Bering-tenger mély árkaiból származó királyrák — Alaska egyik legkiválóbbja — is az asztalra kerül. A fóka és a tengeri oroszlán, bár már nem kereskedelmi céllal halásszák őket, továbbra is a hagyományos unangan étrend részét képezik. A látogatók általában a sziget egyetlen szálláshelyén, a kis King Eider Hotelben étkeznek, ahol az ételek helyi tengeri finomságokat kínálnak, egyszerű, mégis kifinomult elkészítésben.

A tengeri oroszlánokon túl Saint Paul Észak-Amerika egyik legkiválóbb madármegfigyelő helyszíne. Több mint 240 madárfajt regisztráltak itt, köztük számos ázsiai vándort, amelyeket a Bering-tengeren át sodortak ide — olyan fajokat, amelyeket Észak-Amerikában ritkán vagy soha nem látnak máshol. A Ridge Wall és Reef Point magas sziklái otthont adnak több százezer fészkelő tengeri madárnak: vastagcsőrű és közönséges murre-knek, vörös arcú kormoránoknak, szarvas és bojtós lundáknak, valamint az endemikus Pribilof-téli csuszka alfajnak. A sziget elhelyezkedése az ázsiai-amerikai madárvonulási útvonalon igazi mágnes a ritka vándormadarak számára, és a komoly madármegfigyelők számára az ide látogatás igazi zarándoklat.

Saint Paul elérhető az Anchorage-ból induló PenAir járatokkal (körülbelül négy óra, egy megállóval Dutch Harborban), vagy alkalmanként expedíciós hajókirándulásokkal. A látogatási időszak május közepétől szeptember közepéig tart, július és augusztus pedig a csúcsidőszak a fóka- és madármegfigyelés szempontjából. Az időjárás állandóan kihívást jelent — a köd, a szél és a hideg eső inkább a szabály, mint a kivétel, és a járatok gyakran késnek vagy törlésre kerülnek. A látogatóknak jó előre kell szállást foglalniuk, és fel kell készülniük olyan körülményekre, amelyek próbára teszik a türelmet és a ruhatárat egyaránt. Azonban a jutalom arányos a befektetett erőfeszítéssel: egy olyan természeti találkozás, amely meghaladja a képzelet határait.