Vanuatu
Minden áprilisban, a Dél-Csendes-óceán egyik távoli szigetén, férfiak másznak fel harminc méter magas fa tornyokra, bokájukra indákat kötnek, majd fejjel lefelé vetik magukat a föld felé — hajuk éppen csak megérinti a frissen megművelt talajt az alján, egy évszázadok óta végzett rituálé részeként. Ez a Naghol, az eredeti bungee jumping, és a Vanuatu Köztársaságban található Pentecost-sziget az őshazája. Sokkal azelőtt, hogy az új-zélandiak kereskedelmi céllal népszerűsítették volna ezt a koncepciót, a dél-pentecosti Sa nép tökéletesítette ezt a bámulatos bátorságot és hitet megtestesítő cselekedetet, egy édesburgonya betakarítási rituálét, amely egyszerre tiszteleg az ősök előtt, biztosít bőséges termést, és drámai felnőtté avatási szertartásként szolgál a fiatal férfiak számára.
Pentecost Vanuatu központi szigetcsoportjának egyik nagyobb szigete, amely mintegy hatvan kilométeren nyúlik el északról délre. Tája a trópusi Csendes-óceán szépségének tankönyvi példája: vulkanikus gerincek, melyeket sűrű esőerdők borítanak, zuhatagok, amelyek folyókat táplálnak, melyek mély völgyeket vájnak a part felé, valamint fekete vulkanikus homokból és fehér korallból álló tengerpartok. A sziget falvai a part mentén és a belső fennsíkokon szóródnak szét, ösvények kötik össze őket, melyek taro-, jamgyökér- és kava-kertjein keresztül kanyarognak — a kava, ez a enyhén narkotikus gyökér, amely központi szerepet játszik Vanuatu társadalmi és ceremoniális életében.
A pünkösdi ételek a melanéziai önellátó mezőgazdaság hagyományos mintáit követik. A gyökérnövények — jam, taro, maniok és édesburgonya — képezik az étrend alapját, melyet kókuszdió, kenyérgyümölcs és az erdőből gyűjtött trópusi gyümölcsök egészítenek ki. A halakat és kagylókat a zátonyból és lagúnából halásszák, gyakran laplapban készítik el — Vanuatu nemzeti étele, egy sűrű puding, reszelt gyökérzöldségből és kókusztejből, banánlevelekbe csomagolva, forró köveken sütve. A kava szertartások, melyeket alkonyatkor tartanak a nakamalban (közösségi gyűlésház), elengedhetetlen társadalmi rituálék: a földes, zsibbasztó ital tiszteletteljes csendben fogyasztandó, miközben a trópusi sötétség leszáll.
Nagholtól távolabb, Pentecost valódi vadregényes természeti élményeket kínál. A belső erdők páratlan biodiverzitást rejtenek, köztük endemikus madárfajokat és a kókuszrákot, a világ legnagyobb szárazföldi ízeltlábúját. A mélyen az erdő belsejében található vízesés alatti úszóhelyek frissítő menedéket nyújtanak a trópusi hőségben. A sziget keleti partját övező korallzátonyok meleg, kristálytiszta vizeiben merülhetünk, ahol papagájhalak, bohóchalak és időnként tengeri teknősök úszkálnak. A sziget kulturális sokszínűsége önmagában is vonzerő — Pentecost otthont ad öt különböző nyelv beszélőinek, melyek mindegyike saját kastommal (hagyományos szokásokkal) és művészeti hagyományokkal büszkélkedhet.
Pentecost-szigetnek nincs kikötője vagy mólója, amely képes lenne fogadni a luxushajókat; a felfedező hajók a parttól távol horgonyoznak, és kishajókkal szállítják az utasokat a tengerparti leszállóhelyekre. A Naghol földugrás szezonja áprilistól júniusig tart, egybeesve az édesburgonya betakarításával — ez az az időszak, amelyet a legtöbb felfedező hajóút megcéloz. E szezonon kívül a sziget látogatható, ám nélkülözi jellegzetes látványosságát. Az időjárás trópusi és párás egész évben, a száraz évszak (májustól októberig) azonban kényelmesebb körülményeket kínál. A Pentecost-szigetre tett látogatás egyike a Csendes-óceán legkülönlegesebb élő hagyományainak megismerésének — egy olyan hely, ahol a rituálé, a bátorság és a föld ritmusai elválaszthatatlan egységet alkotnak.